Ünnepi koncerttel köszöntötte Székesfehérvár Kallós Zoltánt, aki március 26-án töltötte be kilencvenedik életévét. A Nemzet Művésze címmel, valamint Corvin-lánccal és Kossuth-díjjal kitüntetett néprajzkutatót és népzenegyűjtőt barátai és tisztelői ünnepelték a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban, ahol számos, a népi hagyományokat ápoló művészeti műhely lépett fel.
A legendás néprajzkutató és népzenegyűjtő több évtizede ápol szakmai és baráti kapcsolatokat fehérvári tudósokkal, művészekkel és közéleti személyiségekkel. Kilencvenedik születésnapja alkalmából ünnepi estet rendeztek a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban, ahol a város nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte Kallós Zoltánt.
 Köszöntőjében Székesfehérvár polgármestere személyes élményekkel kezdte. Felidézte, hogy a honosításkor, az egyik eskütétel alkalmával két idős hölgy, az állampolgári eskü letétele után mondta ki ezeket a szavakat: „Hatvan éve várok rá” és „Most már nyugodtan halok meg.” „Ezek a mondatok is jelzik, hogy számunkra milyen felelősséget jelent ennek a kultúrának a fenntartása, értékeinek megőrzése és az, hogy segítsük az anyaországból a nem anyaországban élőket abban, hogy kultúrájukat, nyelvüket tovább tudják örökíteni nemzedékről nemzedékre." - emelte ki ünnepi beszédében Cser-Palkovics András polgármester, aki a Székesfehérvár Tiszteletbeli Polgára városi kitüntetést adta át az ünnepeltnek.
 A gálán a súlyos beteg Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató Kallós Zoltánhoz intézett szavait az est háziasszonya, Vakler Anna olvasta fel. A kultúra – mint fogalmazott – az ember szükségleteinek kielégítésére létrehozott eszközök és módok összessége. "A szükséglet pedig mindaz, ami nélkül nem élhet az ember, a társadalom. S a népek öntudatlanul, a hagyományt követve, kielégítették azokat. Amely népek viszont nem tudták kielégíteni szükségleteiket, elpusztultak. A művészet is szükséglet. A közösség élményét, az összetartozás bátorító tudatát is adja, miközben gyógyít, vigasztal, gyönyörködtet."
Kallós Zoltán 1926. március 26-án született Erdélyben, a Kolozs megyei Válaszúton. Ő az erdélyi magyarság emblematikus személyisége, az erdélyi magyar népzenei- és néptánc mozgalom elindítója és szakmai megalapozója. Népzenei könyvei és lemezei a moldvai, gyimesi, kalotaszegi és mezőségi magyarság meghatározó forráskiadványai. Az 1992-ben létrehozott Kallós Zoltán Alapítvány égisze alatt működik a Kallós Zoltán Művelődési és Oktatási Központ, ahol a szórványvidék 38 településéről származó 120 gyermek anyanyelvi oktatási zajlik bentlakásos rendszerben. Szintén az alapítványhoz kötődően avatták fel 2010-ben a páratlanul gazdag Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot.
Az ünnepségen Spányi Antal megyés püspök arról beszélt, hogy Kallós Zoltán 90 életévébe belefért "az elszakadás s visszatérés, az újra elszakadás fájdalma, a szülőföldön a kisebbségi lét keserűségének megtapasztalása, küzdelem a megmaradásért, egy szebb, igazabb jövőért, a minden embernek – a magyarnak is – kijáró autonóm létért, remények ébredése, gyökeret-vesztett emberek árulása miatt a remények megtorpanása – szégyenletes módon, majd mégis újra felébredése és lángolása is".
Az ünnepi műsorban fellépett az Alba Regia Táncegyüttes, az Alba Regia Alapfokú Művészeti Iskola, a Pulutyka táncegyüttes, a TáncolKodó táncegyüttes, a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI jelenlegi és volt tanárai és növendékei, a Sajnovics János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanárai és növendékei, Tóth Zsófia, a Gatyamadzag együttes, Dénes Koppány, Enyedi Ágnes és Salamon Soma, a Galiba zenekar, a Magos zenekar, a Szedtevette zenekar, a Tilinkó együttes, Zsikó Zoltán és zenekara, valamint Kallós Zoltán tisztelői is. | 
