Az utcai ételek hazai királya a lángos, amely minden városban külön univerzumot alkot, és szinte lehetetlen egy nap alatt mélyrehatóan feltérképezni, hol találjuk a legjobbat. Minden barát, ismerős, rokon vagy tizenöt éve nem látott osztálytárs tud egy lángosozót, amit egyszer feltétlenül ki kell próbálni.
A FehérVár magazin és a Vörösmarty Rádió Facebook-oldalán kértük az internetezők segítségét, hogy megtaláljuk a legjobb fehérvári lángossütödéket. Érkeztek is reakciók szép számmal. Első körben a belvárosban kerestük a tökéletes lángost. A kommentekből is kiderült, hogy a tökéletes lángos körülbelül a Városi Piac és a Skála közötti tengelyen található. A délelőttöt stílszerűen a piacon kezdtük.
Városi Piac – az igazi klasszikus
"Ugye milyen jó itt a klíma?" – kérdezte Neubauer János, a törzsvendégeknek csak Jani, aki harminc éve süti a lángost. Még a régi piacon kezdte, aztán átköltözött az új piac első emeletére. Valóban nem lehetett panasz a hőmérsékletre, hiszen a folyamatos sütés, a pára és a kinti kánikula egy olyan sajátos trópusi mikroklímát hozott létre, amelyben napfény nélkül egy műanyag vödörben még kovászos uborkát is lehetne készíteni. János rutinosan fogott pár darabot, pikk-pakk lángos formájúra nyújtotta és már dobta is bele a forró zsírba, mert abban a harminc év tapasztalata szerint finomabbra sül, mint az olajban. Pár perc múlva a lángosok már a zsírpapíron pihentek.
"A fokhagymát és a sót mindenki maga teszi rá!" – figyelmeztetett János. Mi pedig nem fogtuk vissza magunkat: a jó verebi fokhagymával alaposan megkentük a lángosokat, és a könyöklőn megkóstoltuk. A tészta kívül ropogott, belül viszont lágyan omlott szét a szájban. Élmény volt minden egyes falat. Mintha egy pillanatra visszarepültünk volna a hetvenes-nyolcvanas évek világába, már csak a kisfröccs hiányzott mellőlünk. "Na ízlik?" – szólt ki a lángossütő, amire csak elégedetten biccentettünk. Tudják, New Yorkban is ezt a fajtát szeretik. Van egy magyar fiú, aki a Wall Street környékén árulja egy teherautóból hat dollárért darabját, és nem győzi sütni, mert az öltönyösök hot-dog helyett ezt eszik ebédre. Miközben János a többi vevőt szolgálta ki, gyorsan legyűrtük a falatokat, és egy laza „fiús” vízzel felkészítettük a gyomrunkat a következő etapra.
Fehér Palota parkolója – könnyed, újhullámos
Kétszáz méterrel arrébb, a Palotai út túloldalán, a Fehér Palota (köznyelvben: kis Tesco) parkolójában is lehet kapni lángost. A hőséget visszasugárzó beton és a szekesfehervar.hu-s kolléga szerint a lángos fogyasztásához elengedhetetlen strandpapucs is mind azt sugallta, meg kell kóstolni a következőt. És milyen jól tettük!
"Elsőre azt hittem, ellenőrök vagytok!" – mondta nevetve Múzs Anikó, a fiatal lángossütő, majd megkönnyebbülten dobta bele a krumplis lángostésztát a forró pálmazsírba. „Ez egy könnyed tészta, csak akkor lesz ropogós, ha nagyon-nagyon kinyújtom.” – figyelmeztetett Anikó, aki a kész finomságokat gondosan lecsöpögtette, sózta és jó alaposan átkente a spéci fokhagymakrémes zúzalékkal.
A lángos annyira forró volt, hogy pár percet várnunk kellett. Aztán egy falat, meg még egy és még egy után már csak alig maradt valami a papíron. Tényleg meglepően lágyra sikerült a parkolós verzió! Teljes egészében a piacos antitézise, amelyik a maga nemében aranyérmet nyerne. Az alaplángos ugyan háromszáz forintba kerül, de a méretére nincs panasz.
Skála – a szintézis
Egy gyors hideg ásványvíz után, majdnem teli gyomorral átsétáltunk a Skálához, ahol délidőben szinte minden nap kígyóznak a sorok a lángossütő előtt. Nekünk még szerencsénk volt, hiszen egy hajszálnyival éppen a tömeg előtt kértük ki a lángost. Nagy Imréné sem ma kezdte a szakmát. „A tésztát dédelgetni, simogatni kell, akkor lesz finom! No meg ha a vevő úgy szereti, akkor én például szívesen készítek neki ugyanabból a tésztából kisebbet, de vastagabbat. A fokhagymából meg annyi fogy, hogy hajjaj!” – mondta a lángossütő huncut mosollyal.
A skálás lángos friss illata a sejtjeinkig hatolt. Törtünk, haraptunk, kóstoltunk és megállapítottuk: a széle ropogós, de nem annyira, mint a piacos változaté, és belül omlós, de nem annyira puha, mint a parkolóban kapható. Igazi arany középút, amiben mindenki megtalálhatja azt, amit egy lángosban a legjobban szeret. Külön jó pont, hogy gondoltak a madárétkű vagy éppen a kilókkal harcoló lángosimádókra is, hiszen mindegyik fajtából lehet kis adagot kérni. Mire delet ütött a bazilika harangja, úgy elteltünk lángossal, hogy muszáj volt egy padon a félárnyékban szusszannunk egyet, ahol megállapítottuk: aki egy délelőtt alatt három lángost akar enni, az minimum két napig ne egyen előtte semmit!
