Mit gondol a népszavazás jogintézményéről, és mennyire lehet kötelező a döntés eredménye a kormányra?

Az európai demokráciák egyik legfontosabb alapvetése, hogy az állampolgárok demokratikus jogokkal rendelkeznek, azaz kifejezhetik közügyekben az álláspontjukat. Hol közvetlenül, hol választott vezetőiken keresztül történik ez, népszavazás illetve választás révén. Ez fontos érték! Mi, magyarok sokat küzdöttünk azért, hogy élhessünk vele. Ezért tehát arra szeretném kérni a fehérváriakat, hogy menjenek el október 2-án szavazni, nyilvánítsanak véleményt ebben a kérdésben! A fehérvári politikai közösségeket pedig arra kérem, hogy ezúttal is mutassunk példát az országnak politikai kultúrából, és a demokratikus értékek védelmében biztassuk az embereket arra, hogy vegyenek részt a népszavazáson. Ez független attól, hogy ki ért egyet az adott népszavazás kérdésével, hogy igennel vagy nemmel kíván szavazni. A demokráciához hozzátartozik, hogy politikai közösségeknek, pártoknak és maguknak az embereknek is egy adott kérdésről más véleményük lehet. A lényeg, hogy mondják azt el!

Véleménynyilvánítás az is, ha valaki távol marad a szavazástól?

Meggyőződésem szerint nem. Bár sokan szívesen hangoztatják az ellenkezőjét, a döntésről való lemondás, a hallgatás egy közös ügyben nem véleménynyilvánítás. Inkább annak kifejezése, hogy nem kívánunk élni egy fontos demokratikus jogunkkal, vagy hogy nem kívánunk részt venni a közös ügyekről szóló döntésekben. Felelőtlennek tartom tehát azt a magatartást, amit néhány párt és közéleti szerepet betöltő személy követ, amikor napi politikai érdekből arra biztatják az embereket, hogy ne éljenek a jogaikkal és ne menjenek el a népszavazásra. Ez olyan, mintha valakit a munkához való jogáról beszélnének le. Ez a felszólítás aláássa a demokratikus működést, az európai demokrácia legalapvetőbb értékeit. Azaz aki arra biztatja az embereket, hogy ne menjenek el a népszavazásra, az Európát gyengíti, az európai értékeket támadja, miközben éppen megvédenünk kell azokat. Bennünket Székesfehérváron erre kötelez a város több mint ezeréves történelme, az európai közjogi berendezkedésben vállalt szerepünk azzal, hogy az Aranybullát majd nyolcszáz éve itt bocsátották ki, valamint hogy éppen az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára emlékezünk idén. Azért haltak meg magyar emberek, hogy mi most szabadságban élve ilyen kérdésekben véleményt nyilváníthassunk. Az természetesen már mindenkinek lelkiismerete szerinti joga, hogy eldöntse: igennel vagy nemmel kíván szavazni.

Mennyire lehet szavatolni a népszavazás tisztaságát, amit többen megkérdőjeleznek?

Minden választás és népszavazás előtt felmerül a szavazás tisztaságának kérdése. Minden pártnak volt lehetősége küldötteket delegálni a szavazatszámláló bizottságokba. Azt is fontos tisztázni, hogy ezekben a bizottságokban a tagok nagy része a közgyűlés egyhangú döntésével megválasztott, azaz közös bizalom alapján küldött személy. A bizottságok tagjai – mind a választott, mind a delegált tagok – köztiszteletben álló fehérvári polgárok. Székesfehérváron soha nem merült fel a választások tisztaságával kapcsolatos kérdés, és bízom benne, hogy most sem fog.

A formai kérdések mellett van egy fontos tartalmi kérdés is: kötelezi-e bármire Európát a népszavazás eredménye?

Mit veszünk komolyan, ha nem az emberek véleményét?! Biztos vagyok benne, hogy a magyar demokráciát mindig árgus szemekkel figyelő Brüsszel is tiszteletben fogja tartani a magyar népszavazás eredményét, a magyar emberek döntését. Egyébként is, a brüsszeli adminisztráció van az európai emberekért, és nem fordítva. Vagyis figyelembe kell vennie azok döntését, akiknek a képviseletét vállalta. Magam egyébként mindig furcsának tartom, amikor az emberek megkérdezésétől félnek egy demokráciában.

A kérdés október 2-án így hangzik: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Mit gondol ön a népszavazás igazi tétjéről?

Száz évről fogunk most dönteni, vagy még többről. Ezt esélyként kell felfogni, olyan történelmi pillanatként, ami nem mindenkinek adatik meg. És olyan felelősségként, ami mindenkire hárul. Egy év múlva is ilyen biztonságos lesz Fehérvár? Tíz év múlva is megünnepeljük majd a Királyi Napokat? Száz év múlva is tanítják majd, kiket koronáztak itt? Ki mondhatja ki egy nemzet és egy város életében ilyen alapvető kérdésben a döntő szót? Azt gondolom, hogy mindegyik ország nemzeti parlamentje, és nem a senki által meg nem választott brüsszeli bürokraták. Ha leegyszerűsítjük, akkor arról kell döntenünk, megengedjük-e, hogy ne a magyar parlament hozzon egy ilyen, a nemzet jövőjét évtizedekre meghatározó kérdésben döntést. Szerintem nem engedhetjük meg. Akkor járunk el helyesen, ha mindegyik tagállam nemzeti parlamentje hatáskörében maradnak ezek a kérdések, hiszen saját nemzetük felé ők tartoznak felelősséggel. Az én álláspontom szerint a „nem” szavazat a nemzeti érdekeket figyelembe vevő helyes döntés, és természetesen a nemek győzelme esetén magát az alapkérdést megvizsgálva az ország bevándorlás-stratégiájáról is le kell folytatni a szükséges társadalmi vitát. Én polgármesterként azt szeretném, hogy ne Brüsszelben döntsék el, kik laknak Székesfehérváron.

Vannak, akik vitatják, hogy ilyen brüsszeli szándék egyáltalán létezik.

A brüsszeli döntések egyértelműek: a már most is másfél millióra tehető, javarészt illegális bevándorlót szét szeretnék osztani a tagállamok között. Ezt a brüsszeli politikát a skandináv országok és Ausztria megerősítették, hiszen ők a Magyarországon keresztül Ausztriába kerülő migránsokat vissza szeretnék küldeni Magyarországra. Azaz a legdiplomatikusabban is azt lehet erre a kérdésre válaszolni, hogy a veszély nem zárható ki. Ha pedig így van, akkor miért kockáztatnánk? Én magam azt tapasztalom, hogy ha lassan is, de az európai országok vezető politikusai kezdenek „felébredni”, és az ott élő emberek véleményét képviselni. Alig egy éve, hogy osztrák autósok szállították a Keleti pályaudvarról a bevándorlókat Bécsbe, most pedig már szeretnék őket visszatoloncolni, és éppen a vasfüggöny visszaépítését kezdeményezik. Az európai országok kezdik felismerni, hogy az emberek véleménye szerint meg kell védeni, meg kell őrizni Európát. Az elmúlt hónapok választási eredményei is azt mutatják, hogy az emberek – függetlenül attól, hogy bal- vagy jobboldali szavazók, keresztény- vagy szociáldemokraták – azt gondolják, hogy az európai értékeket és az európai emberek mindennapi biztonságát meg kell védeni. Ne féljünk attól, hogy mi is egyértelmű álláspontot fogalmazzunk meg! Azt tesszük, amit az európai emberek többsége, csak őket nem kérdezték meg, mi viszont ebben a fontos kérdésben október 2-án véleményt nyilváníthatunk. Ezt történelmi esélyként kell felfognunk, amikor hallathatjuk a hangunkat. A magyarok soha nem vonakodtak ezt megtenni. Most is éreznünk kell, mekkora a tét!

Hogyan érintené Székesfehérvárt egy esetleges betelepítés? Mi alapján és hány bevándorló elhelyezését kellene felvállalni?

Az elmúlt időszakban is találkoztunk olyan testvérvárossal, melynek határában több száz bevándorlót helyeztek el, és ez komoly problémát okoz az emberek mindennapjaiban. Települési vezetőként tájékozódtam Debrecenben és Bicskén is – ahol voltak és vannak befogadóállomások – és gondolom, nem véletlenül küzdött meg a két város azért, hogy ezeket bezárják. Ők megélték, mit jelent ez egy város nyugodt mindennapjaira nézve. Könnyen belátható, hogy ha tömegével telepítenék Magyarországra az illegális bevándorlókat, őket nyilván nem egy óriási táborban, hanem több településen helyeznék el.

Mely településeken?

A dolog nagyságrendje okán csak Budapest és a megyei jogú városok jöhetnek szóba, és innentől kezdve ez egy Székesfehérvárt is közvetlenül érintő kérdés. A magyar lakosság egy százaléka itt él, tehát ha a lakosságszámot vesszük alapul, akkor minden századik migránst Fehérvárra telepítenének. Ha a gazdasági erőt vesszük figyelembe, akkor ez többszöröse is lehet az egy százaléknak. Könnyen kiszámolható, hogy ez százezres nagyságrendben sok ezer bevándorlót jelentene… Mindegy, ki mennyire tartja ezt reális veszélynek, de ha lehet, ne kockáztassunk! Azt kérem a fehérváriaktól, hogy egyértelműen jelezzük, mi az álláspontunk ebben a kérdésben. Vegyünk részt a népszavazáson, és szavazzunk nemmel!

Nem gondolja, hogy Székesfehérvár ezzel azt fejezi ki, hogy nem hajlandó segíteni a migránsoknak?

Mit nevezünk segítségnek? Azt én nem tartom segítségnek, hogy idehozzuk a migránsokat, időseket, gyerekeket szükséglakásokba és sátortáborokba kényszerítünk, ahol akár még rosszabb körülmények között élnének, mint odahaza. Álszent dolog azt mondani, hogy ez segítség lenne.

De akkor mi lehet a megoldás?

Nyilván nem Székesfehérvár okozta a problémát, és nem is Székesfehérvár fogja tudni ezeket a problémákat kezelni, de mondjuk ki: nehéz helyzetben lévő országok nehéz helyzetben lévő és sok tekintetben sajnálatra méltó embereinek, családjainak sorsáról van szó. Keresztényi érték a szolidaritás, tehát segítenünk kell. De ne a problémát hozzuk ide, hogy aztán se ott, se itt ne tudjuk azt megoldani, hanem Európa vállaljon végre felelősséget, és azokban az országokban oldjuk meg ezeket a problémákat, ahol azok kialakultak! Minden embernek veleszületett joga, hogy szülőföldjén, családja körében boldoguljon. Ebben az európai tagállamoknak lehet és kell is feladatot vállalniuk!

Polgármesterként ritkán szokott országos politikát uraló kérdésekben megnyilatkozni, miért teszi most mégis?

Elsőként szeretném leszögezni, hogy magam ezt a népszavazást nem tartom pártpolitikai kérdésnek. Ez nemzeti kérdés. Nem a kormányról vagy az ellenzéki pártokról, hanem gyermekeink és unokáink jövőjéről döntünk. Úgy, hogy nem a gyermekeinknek és unokáinknak van lehetősége a saját sorsukat meghatározni, hanem a mi felelősségünk az, hogy milyen sorsot szánunk nekik! Tehát amikor döntünk arról, hogy elmegyünk-e szavazni október 2-án, elsősorban nem a mi következő éveinkről döntünk. Nem Orbán Viktorról, nem Gyurcsány Ferencről, nem Vona Gáborról, sőt még csak nem is Cser-Palkovics Andrásról döntünk, hanem nemzetünk és azon belül Székesfehérvár elkövetkező évtizedeiről, a mi utódaink nyugodt, biztonságos jövőjéről. Ma egy biztonságos városban élünk, ahol nyugodtan el lehet menni esténként sétálni, ahol részt lehet venni a rendezvényeken, városi programokon. Szerintem ez nagy értékünk, biztos vagyok benne, hogy a legtöbben így gondolják. A másik ok, ami miatt vállaltam az interjút, hogy egy ilyen fontos nemzeti ügyben joguk van a fehérváriaknak megismerni polgármesterük véleményét. Szeretném ezúton is arra kérni városunk polgárait, hogy menjenek el szavazni, éljenek a történelmi pillanattal, nyilvánítsanak véleményt a népszavazáson! Maradjon Székesfehérvár továbbra is szerethető és biztonságos város, a nemzet történelmi fővárosa!