Számos kiváló szakember részvételével rendeztek repüléstörténeti konferenciát szombaton a Városháza Dísztermében. Gondos László, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum muzeológusa, Székesfehérvár gyakori vendége a kezdetektől a II. világháborúig tekintette át a város repüléstörténetét, majd Punka György repüléstörténész, a szakterület kutatója és írója, számos jelentős kötet szerzője „Sóstó és Börgönd a II. világháború alatt” címmel tartott előadást. Ezt követően Kegye Győző székesfehérvári repüléstörténésznek „Az 50-es évek a Sóstón” című előadását kísérhették figyelemmel az érdeklődők. Ő is egyike azon szakembereknek, akik a repüléssel kapcsolatos ipari tevékenység megszűnése után az IKARUS-nál kamatoztatták magas szintű műszaki tudásukat. Józsa Dávid a szovjet szárazföldi csapatokat támogató helikopteres alakulatok történetéről számolt be Börgöndöt és a Sóstót illetően. Márta András alezredes, korábbi börgöndi helikopterpilóta az 1991 őszéig Börgöndön állomásozott könnyűhelikopter ezred és a Csapatrepülő Parancsnokság történetéről számolt be.

A konferenciát Cser-Palkovics András polgármester nyitotta meg, kiemelve, hogy az önkormányzat támogatása nem lett volna elég a centenáriumi programsorozathoz, kellett hozzá egy olyan közösség is, aki fontosnak tartotta felhívni a figyelmet a100. év fordulóra, hozzátette a saját energiáját, munkáját, tudását, tapasztalatait, információit, fotóit, képanyagait ahhoz, hogy összeállhasson a rendezvénysorozat.

"Ez a város nem lehetne az ami, ha nincs az a repüléstörténeti múltja ami kialakult, hiszen ha csak a gazdaságát, kulturális életét és az ebből fakadó, összes többi közösség számára fontos területet nézük, akkor ez mind kötődik ahhoz, hogy valamikor itt úgy gondolták elődeink, hogy a repüléssel van mit kezdeni Székesfehérváron és annak tőszomszédságában." - emelte ki Székesfehérvár polgármestere, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy egy több mint ezer éves városban hajlamosak vagyunk csak a sok száz évvel ezelőtti történésekre emlékezni, de ehhez a következő korszakok is hozzáírták a saját fejezeteiket és ezek együtt alakították ki azt a várost, ahol ma szeretünk élni, és ahol szeretünk emlékezni. A polgármester felidézte, hogy rajzkiállítással csatlakozott a város repüléstörténetének 100. évfordulójának tiszteletére szervezett emlékévhez a Vasvári Pál Általános Iskola is, ahol a pénteken délelőtt megnyílt tárlaton több mint 120 alsó és felső tagozatos diák munkái láthatóak november végéig.

Nyitóelőadásában Gondos László a Hadtörténeti Intézet és Múzeum muzeológusa a székesfehérvári repülés történetét összegezte a kezdetektől a második világháborúig. Előadása érintette a Sóstó repülőtér és a börgöndi repülőtér kialakítását és kezdeti fejlesztését is. A sóstói bázis kialakításának kezdeteit jelentette, amikor 1916. augusztus 2-án a hadügyi kormányzat megbízottai bejelentették, hogy a város határában katonai objektum fog létesülni. A székesfehérvári Sóstón kaszárnyákat, hozzátartozó létesítményeket és hidrogéngázgyárat kezdtek el építeni, a léghajós egység létszámát pedig 450 főben határozták meg. Az első világháború végére a 27 léggömbös osztály egyike volt a sóstói, ahol 1919-ig repülőanyag szertár és repülőtelep működött. A repülőtér használható állapotban volt, a műszaki feltételek is adottak voltak. 1919 és 1926 között repülő anyag szertár és gépműhelyként funkcionált a sóstói bázis illetve az első világháború után a megszállás elől menekült gépeket is ide telepítették.

Sóstó 1921-ben vált végleg a magyar repülés ipari bázisává. A Sóstói Repülőgépjavitó Üzem volt az egyedüli az első világháború óta, amely kis szériában, új repülőgépeket állított elő. Központi Repülőgépjavitó Üzemként 1926 márciusa óta működött. A húszas évek második felében Sóstón kettő darab hangár épült, majd elkészült 1934-ben a harmadik hangár is. Bővítésként 1928-ban a repülőtér építése megkezdődött. El is készült a következő években, és a Légügyi Hivatal szerint, az egyik legjobban felszerelt repülőtere lett az országnak. 1929-1936 között repülőkísérleti telepként működött, a javító kapacitása bővült. 1929-től jelentős forgalmú repülőtér volt a Sóstói, igen élénk üzemi élettel. 1936-1937 között a légibázist tovább bővítik délnek ezek után, mint Táci úti repülőtér szerepelt.1936-19 44 között Sóstón műszaki bázis is működött, létszáma 500 fő volt. Ez időben ejtőernyő javító és készítő üzemként is funkcionált.

A börgöndi repülőtér építését 1936-ban az 1/1 és az 1/2 Vadászrepülő századok Börgöndre telepítése után kezdték meg. A trianoni békeszerződés megkötései miatt csak rejtett formában történhetett a katonai repülés Fiat CR–30 és CR–32 típusokkal. A második világháború idején, 1939-től a repülőtérnek fontos szerepe volt vadászrepülők és bombázók állomásoztatásában. 1942-43-ban nagyszabású építkezések folytak a repülőtéren: új hangárokat és műhelyeket építettek.