Nem mindig a sorok végén lesz vége egy mondatnak, az élet már csak ilyen. Ez a rendje. Csider István Zoltán költészete ezt a tapasztalatot viszi színre, még ha ez sokszor a fekete egy-egy árnyalata is. A veszteségek felől, a gyászból tekint az élet lehetőségeire. Iróniával keretez. A Rendrakás páratlanul érzékeny, rendkívüli és renden belüli debütálás. Komor ünnep világló kontrasztok játékával.

Ami elégikus, az elandalít - ami zajos, az felzaklat. Krusovszky Dénes versei mindkét hatást ismerik, éppúgy, mint a hirtelen eszünkbe jutó gyerekkori emlékek, amelyek megállásra késztetnek és felkavarnak.

A látszólag visszafogott, valójában radikális szemléletű versek azt sejtetik, az emlékezés sosem ártalmatlan, valójában veszélyes. A jelen biztosnak hitt gátjai mögött robbanásra kész a múlt. Egy következetes költészet újabb állomásának lehetünk tanúi, amely egyszerre számol és számol le az elégikus szomorúsággal.