A mérkőzés elején főleg a távoli dobásoknak köszönhette az Alba, hogy vezetett Kaposváron. Edwards, Markovics, Lóránt, Taylor is jól célzott kintről, de figyelmeztető volt, hogy közelebbről nem ment annyira. Így aztán amikor a második negyedben csökkent a kinti hatékonyság, komoly jelentősége lett annak, hogy a palánk közelében a Hendlein vezette hazaik dolgoztak jobban. Meg is fordították a meccset, mégpedig harminc pontot dobva a második etapban, ami bizony nem volt éppen dicséret a fehérvári védekezésre vonatkozóan. Ráadásul elöl is hibázgatott az Alba, a Farr, Shepard, Burgess légiós trió például pont nélkül zárta a félidőt, márpedig a légiósoktól ennél sokkal többet várnak minden klubnál.

Szerencsére már bizonyította a Fehérvár ebben a szezonban, hogy tud összpontosítani, amikor kell, és mist kellett... A harmadik negyedben egészen extrán ment a védekezés, hosszú percekig nem találtak be a hazaiak, addigra pedig már fordult a kocka, és Edwardsék vezettek. A kanadai hátvéd ismét remekelt, negyedik hármasát is beemelte, de szintén fontos volt a Taylor feljavuló játéka. Még a negyed utolsó pillanatában is sikerült betalálnia a kis irányítónak, így ezt a játékrészt 25-5-re nyerte az Alba, ami mindig bravúros dolog, pláne idegenben, egy erős ellenféllel szemben. A negyedik negyedben Burgess triplájánál már tizennyolccal járt előrébb az Alba, de nem adta fel a Kaposvár. Visszajöttek tízre a somogyiak, ennél többre nem futotta erejükből, mert Edwards vagy a 19 pontja mellé 8 asszisztot is kiosztó Taylor rendre beksözsönt, amikor kellett. Az Alba 18 támadólepattanót szedett, ez koncentrálásról árulkodik és perdöntőnek bizonyult a meccsen, amelyet remek második félidővel húzott be a Dzunics-csapat.